Utolsó helyről a dobogóra Monzában

A Kia Platinum Cup 2019-es évadzáró fordulójára nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy életem versenye volt, a legfantasztikusabb hétvége, mióta versenyzem. A történtek egy életre megmaradnak bennem, mert volt benne dráma és igazi happy end is, miközben elképesztő versenyt futottam. Azt már a hétvége előtt éreztem, hogy nagy esélyem van a jó eredményre ezen a pályán, mivel legutóbb, amikor két éve a versenynaptárban szerepelt a legendás helyszín, én autóztam itt a mezőny leggyorsabb körét. 2019-ben már a szabadedzéseken látszott, hogy megvan a tempóm, és habár az időmérőn csak a negyedik helyet szereztem meg, elégedett voltam az eredménnyel, mert éreztem, hogy tudom tartani a lépést a többiekkel.

Az első verseny aztán igazi rémálommá vált. Már az első körben olyan nagy erejű ütést kapott hátulról az autóm, hogy a sérülés miatt azonnal ki kellett állnom. Versenyfutás kezdődött az idővel, de a fantasztikus csapatom időben megjavította és összerakta az autót, így elindulhattam a második versenyen – az utolsó helyről.

Egy jó rajt után rögtön hármat előztem, majd egész verseny alatt küzdöttem, oda-vissza előztük egymást. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már csak négyen vannak előttem, akik a harc miatt nem tudták a saját idejüket autózni, úgyhogy a szélárnyéknak köszönhetően felértem rájuk. Az utolsó előtti körben sikerült mindenkit megelőznöm, vezettem a versenyt, de az én szélárnyékomban ketten is feljöttek rám. Egyiküket tudtam csak kivédekezni, így másodikként értem célba úgy, hogy az utolsó helyről indultam. Nagyon örülök, hogy ilyen óriási eredményt tudtam elérni, utolsó helyről feljöttem a másodikra, köszönöm a csapatomnak a kemény munkát, a partnereimnek pedig a támogatást!

Ajánlott cikkek